Blog

stress-reduction1

Hogyan oldódik? Mi a stresszoldás kulcsa?

 

Minden reggel, amikor felébredek már évek óta, ugyanazok a gondolatok cikáznak végig az agyamon. Nincs olyan nap, amikor azt érezhetném, hogy mindent, amit elterveztem sikerült megoldanom. Hiába ülök a gép vagy a papírok előtt éjfélig. S hiába az közben minden szórakozásom, hogy néha kipillantok a laptop képernyőjéből, a televízió képernyőjére. Ott éppen valami akció jelenet, drámai fordulat, vagy éppen egy gól szakítja meg a szokványosan hömpölygő dramaturgiai eseményeket. Így ezeken az oldalpillantásokon keresztül biztosan nem maradok le az aktuális sporteseményről. Annyi információt mindig sikerül összeszemezgetni, hogy míg a fiúkra várok az öltözőben edzés után, eltudjak beszélgetni az apukákkal.

A görbén felfelé, bele-bele pillantgatós filmekről mindig kiderül, hogy ezeket már valahol valamikor biztosan láttam, ha nem is ez elejét, de a végét, vagy épp a közepét. Ezekből a mozaikokból képezve meg valami masszát, ami kielégíti a történetéhségem, tudom, hogy már nem tartok lépést azzal sem, hogy mi az aktuális, legújabb film a piacon. Azonban nem is érzem igazán úgy ma már, hogy ettől valamiféle szellemi hátrányba kerülök. A sok franchise alkotás, ugyanazon karakterek életét fűzi tovább, ugyanolyan dramaturgiával, így bárhol bekapcsolódhatok. Ma már nem izgat úgy, mint a gyerekeket, ha a szereplő életének némely részlete homályba merül. Nem izgat, mert tudom ezek a történetek, mennyire nem érdekesek az én életem szempontjából. Ismerősek számodra is ezek az érzések?

Hiszen mennyi olyan epizód van, amelyik valami óriási technikai újdonságot mutat be, vagy az élet egy olyan egzotikus pontját, amit látni kell. Így nem véletlen, hogy egyre jobban leértékelődik a film, mint műalkotás. A film teljesen kívülre kerül az életvilágunkon és így csak szórakozás marad. Akkor már mennyivel jobb egy főző, vagy lakberendezési műsor, ahol bizonyos problémák megoldásához kézzelfogható tanácsokat kapok. Ezek a műsorok mégiscsak vonatkoznak valahogy az életre.

 

Szuperhősök és a szuper technika kora, stresszmentesen

Mennyire furcsa ez, hisz a gyerekeimet még lázban tartják a szuperhősök, akik valamilyen mintát szolgáltatnak. Azonban ezek a minták hogyan követhetők? Alapból kell, hogy legyen valami szuper képességed. Tudj repülni, iszonyatos erőd legyen, a kézfejedből tudj pókhálót lőni, az elme erejével mozgass tárgyakat. Vagy ha kislány vagy, legyél szuper szexi, macska ügyességű, a brutál erő természetesen itt is elvárás és a kvantumelmélet legyen a kisujjadban. Na most, honnan szerezz ilyen szuper képességeket, amivel minden problémád megoldhatod? Nekünk is a hétköznapokba, ezekből a történetekből, valami hasonlóan követhetetlen modellek szüremkednek be, ez az én személyiség sokszorozásom. Egyszerre vagyok tudós, író, bokszoló, rakodó munkás, forma egyes pilóta, úszóolimpikon és Cristiano Ronaldo. S mindezt az emberideált úgy kellene létrehozni, hogy a napi ételadagom elharmadolom. Már nem ehetek liszteset, cukrosat, zsírosat, savasat és természetesen semmi mesterségeset, amit a boltokban kapni lehet.

Nyilván elszállna minden stressz, ha ezek a képességek, vagy legalább valamelyik e szuper képességek közül a birtokomba lenne. Akkor a másodperc törtrésze alatt oldanék meg feladatokat, s mivel gyorsan végzek, minden konfliktussal, így maradna egy csomó időm az elmélyülésre. Marad idő a gondolataim kicsiszolására, a tervezésre és még elvégezném, azokat a napi torna feladatokat is, amitől napra napra ég a zsír és nő az izom.

 

Napi 20 perc a szuper képességek fejlesztéséhez

Jó lenne, ha legalább napi 20 percben, valahogy magamba szívhatnám ezeket a szuper képességeket. Ráadásul minden komolyabb erőfeszítés nélkül, hiszen a szuperhősök is csak úgy kapták a képességeiket, vagy a születéssel, vagy valami mutáció, tudományos kísérlet útján. Miért ne érdemelném meg én is ezt, hogy magamba szívhatom, mindössze 20 perc alatt a televízió előtt ülve, ezeket a képességeket? Csak nézem a képernyőt, mint ezeket a hősöket és átjárna engem is mindaz a szuper erő, ami velük van. Ők valószínűleg nem önmagukat nézik, hanem ők valami egészen más műsort, amiből valódi erő nyerhető.

Régen, még minden film és sorozat közösségi élmény volt, együtt követte a történteket az ország. Így amikor reggel neki vágtál a napnak, a sok-sok nézőpont a buszmegállóban, a vonaton, vagy az iskolában, munkahelyeken, mind-mind ugyanazt a történetet értelmezte. Komoly értelmező közösségek értekeztek az angol hajózásról, német magán klinika üzemeltetéséről, a cseh vegyes boltok kínálatáról és brazil rabszolgatartásról. Ezek a történetek, mintha fontosak lettek volna, mert mindenki beszélhetett róluk. Míg az én fiaim bizonyos hősökért rajongva, azokkal találják meg a hangot, akik szintén követik e hősök életét. S azokkal, akik videó-játék hérókat vezetnek győzelemre nem tudnak miről beszélni, mert én nem engedem nekik, hogy ilyen történetekbe temetkezzenek. Aki most nő fel már megannyi történet metszéspontjában talál csak pici értelmező közösségeket, s ezen a körön kívül e történetek iránti teljes érdektelenséget.

Azonban talán létezik, ha már ilyen kevés az idő, valahol valami olyan történet, ami mindünkben ott van. Apában, feleségben, gyerekben, nagymamában, nagypapában, tanítónéniben, tolakodókban a tömegközlekedési eszközökön, elénk vágókban az utakon, okostojásokban és zsörtölődőkben egyaránt oldja a stresszt. Amennyiben valahol létezik ilyen csodafilm, akkor lefekvés előtt az egész család odaülne és végig nézné. Így másnap reggel ki-ki ne a saját feladatainak a súlya alatt, hanem a lehetőségeinek végtelenjében ébredjen.

Leave a Comment

Your email address will not be published.